A búcsú szigete

Az alkonyi tenger sárgán, csendesen fekszik. A látóhatár fölött kis csónak távolodik. Közel: botjára támaszkodó ember, és egy ló. Ugyanabban a tengerben vannak, mégis külön állnak. Közel egymáshoz — és már mindegyik egy-egy sziget fényévé lett. A búcsú fénye ez: engedi nézni azt, ami elmegy, és engedi kibírni azt, ami marad. Ember és ló végül mind a maga búcsúszigete marad.

A szigetek között még vízi út húzódik. Külön állnak, de ugyanazt a csónakot nézik. Ilyen a társak estéje.