Az időbe merülve

A zsúpfedeles ház a dombon marad,
a csónak a tengeren lebeg.
A fa a szél felé hajlik,
a ló a csónak felé fordítja a fejét.
Ember nem látszik.
A ló vár helyette.
Senki sem kérte rá.
A hosszú várakozás
a testébe ivódott.
Ha az elment nem tér is vissza,
a nézés sokáig megmarad.
A várakozás

egy szív, amely arra fordul,
és a végsőkig nem tudja visszavonni magát.

Ahol az ember lenyugszik,
a várakozás nem nyugszik le.