Artwork text
Az egész képfelület a száraz fű színe.
Középen egyetlen fa áll. Minden ága egy irányba hajlik, és elárulja a
láthatatlan szél irányát.
A lejtőn alatta egy ló és egy összegörnyedt alak.
Közel vannak egymáshoz, de nem szólnak egymáshoz. A csend mégsem
üres.
Messze, a látóhatár alatt egy kis csónak halad, és egy madár száll
alacsonyan. Ég és tenger csendben nyugszik ugyanabban a fényben.
Watsuji Tetsurō szerint a Fūdo nem az emberen kívüli környezet, hanem
az a mód, ahogyan az ember önmagára talál.
Amit ez a kép mutat, nem más.
Ember és ló ugyanazt a szelet fogadja, ugyanazon a helyen marad, és
együtt hajlik.
Nem magyarázzák egymást. Csak együtt tartanak ki, és együtt állnak a
Fūdo ugyanazon terében.
A párbeszéd nem csak szájjal folyik.
Együtt fogadni ugyanazt a szelet, együtt átmenni ugyanazon a csenden —
az is párbeszéd.
Szavak nélkül is párbeszéd az.
Key context
Byun Shi-Ji koreai modern és kortárs festő volt, aki Jeju Fūdoját nem háttérként, hanem a létezés feltételeként festette meg. A magány, a várakozás, a szél és a száraz fű színe glokális koreai modernizmussá áll össze művészetében, amely helyhez kötött és mégis a világ felé nyitott.