In memoriam

A sárga ég alatt zsúpfedeles ház, fa, ló és ember marad egy helyen.

A ház alacsony. Csedzsu szele a magas dolgokat sújtja, ezért a ház a földhöz lapul. Nem uralkodik, hanem meghúzódik.

A görnyedt hátú ember sokáig időzik a kőfalon belül. A fal nem állítja meg a szelet. Átereszti a résein, ezért nem omlik össze.

A kép embere sem foglalja el a helyet. A részévé válik. A lakozás nem az élet helye, hanem a tartás, amellyel elviseljük a világot.

Így olvasva a cím is újra megmutatkozik. Ugyanabban a tartásban maradni ott, ahol az eltávozott időzött. Talán ez az emlékezés.