Hallasan

Az egész képfelület sárga. Fent a nap függ, mint kerek gyűrű, alatta a hegyvonulatok néhány fekete vonalban fekszenek egymáson. Ez a Hallasan. A csúcsok magasságát, a völgyek mélységét nem festette meg részletesen. A domb alatt zsúpfedeles ház lapul alacsonyan, kőfal öleli körül. Előtte ló áll és egy görnyedt hátú alak. Nem magyarázta Csedzsut. Csak egyetlen vonalat húzott oda, amerre a szél elhaladt. Bár a hegy nincs végigfestve, a hegy egészben áll. Bár az ember nincs részletesen megrajzolva, látszanak a napok, amelyeket kibírt. A ló lehajtja a fejét, az ember meggörbíti a hátát, a zsúpfedeles ház még alacsonyabbra ereszkedik, és fogadja a szelet. Az alacsonyak egymás mellett maradnak, ki-ki a maga módján hajolva. Csak a hegy nem hajlik. Ezer éve is ott volt, ma is ugyanott van. A görnyedtek az ő nagy csendjére támaszkodva élnek. Itt a táj nem az ember mögötti háttér. Az a tartás, amellyel az ember élt.