A szikla pereme

Az alacsony domb végén ló áll, fekete körvonallá görnyedve. Itt nem történik semmi különös. Csak egyetlen fény festi be egyszerre a dombot, a tengert és az eget. Pjon Sidzsinek ez a szín nem festésre való festék volt. A száraz fű színét felvinni önmagában annyi volt, mint Csedzsut hívni. Valahányszor az ecset a képhez ért, vele jött e föld napfénye és szele. A szirt peremén a ló és alatta a tenger ugyanazt a táji és éghajlati közeget lélegzi ugyanabban a színben. Ez a szín nem takarja el a tájat. Feltárja a táj és az éghajlat közegét. Ez a szín maga ez a föld.

Ezért nem hagyta el egész életében ezt az egy színt. Színt váltani neki annyi lett volna, mint elhagyni a saját helyét.