Trópusi nap

A sárga képfelület közepén magas fenyő áll. A mellette lévő lejtőn egy ló sejlik. Messze, a látóhatáron kis csónak lebeg.

Volt, aki ezt a sárgát helyi színnek nevezte. Csedzsut festette, ezért tartották helyinek. Ez a szín azonban nem marad egy vidék meghitt árnyalata.

Napfényben fakult, szélben hosszan száradt szín. Nem frissen felvitt, hanem sokat élt szín. Ilyen az egész nyáron földön dolgozó ember kézfeje, ilyen a tengeri széltől megkopott küszöb.

Egy szűk sziget sárgája, de nem helyi jelleg ég benne, hanem a kitartás ideje. Pjon Sidzsi sárgája előbb az élet kopása által nyert szín, és csak azután a táj színe.

Ezért előtte mindenki felidézi a maga átvészelt idejét. Aki nem ismeri Csedzsut, az is sokáig áll e sárga előtt.