Az ökör és az öregember

Az öregember a botjára támaszkodik, az ökör szemben áll vele. Egy életen át együtt szántották a földet. Tavasszal együtt mentek a mezőre, nyáron együtt bírták a hőséget, télen ugyanazon eresz alatt pihentek. Szót sosem váltottak. Az ökör nem tud beszélni, az öregember pedig hallgatag ember volt. Ha az ökör lépte lelassult, az öregember pihent meg előbb; ha az öregember háta meggörbült, az ökör állt meg előbb. Így jártak végig egy életet egymás mellett. Most már mindketten öregek. A föld kevesebb lett, a léptük lassúbb. De az egymásra nézés ugyanolyan, mint fiatalon. És ennyi elég.