Menni, ahogy van

Az öregember lépte nehéz. Egyedül összeroskadt volna. De a kis ló előremegy, és visszanéz. Gyere gyorsan — távolodva hívja őt. A bot megtámasztja a kezét. Kelj fel, támaszkodj még egyszer — a bot a földbe kapaszkodva tartja őt. Kis csónak a tengeren. Erre — mutatja az irányt, és a látóhatár mentén halad. Kövess — előre nyitja az utat, úgy megy. Az öregember azt hitte, egyedül jár. De nem. A ló hívja, a bot felemeli, a csónak utat nyit. Az egész táj vitte őt magával.

Amellett is így halad valami, aki azt hiszi, egyedül visel el mindent.