Artwork text
egyenletes.
Sötét, majd világosodik.
Vastag, majd elvékonyodik.
Van, ahol olyan vékonnyá lesz, hogy már-már elszakad,
és van, ahol újra életre kel és megvastagszik.
Egyetlen vonalon belül hullámzás van.
Ez az élet vonala.
Az élet sem egyenletes.
Van erővel teli idő, és van fáradt idő.
Van tiszta idő, és van homályos idő.
Már-már elszakad, mégis újra összeér.
Ami a legmélyebben megérinti a szívet: a hely, ahol a vonal már-már
elszakad.
A hely, ahol a vonal olyan vékonnyá lett, hogy szinte eltűnik.
Ott visszafojtjuk a lélegzetünket.
Elszakad?
De a vonal nem szakad el.
Vékonyan is folytatódik.
És újra életre kel.
Így néz ki a kitartás.
A kitartás nem mindig erő.
Vannak pillanatai, amikor minden már-már elszakad.
Pillanatok, amikor úgy tűnik, tovább nem lehet.
De nem elszakadni,
hanem — akár vékonyan is — folytatódni:
ez a kitartás.
Nem csak az él, ami vastagon folytatódik.
Az is élet, ami a szakadás határán ér össze újra.
Talán az a mélyebb élet.
Egyetlen vonalban egy egész élet lakik.
Key context
Byun Shi-Ji koreai modern és kortárs festő volt, aki Jeju Fūdoját nem háttérként, hanem a létezés feltételeként festette meg. A magány, a várakozás, a szél és a száraz fű színe glokális koreai modernizmussá áll össze művészetében, amely helyhez kötött és mégis a világ felé nyitott.