A tehén és a borjú

Negyvenkilenc évesen tért vissza — és újra gyermek lett. Nem a szülőföldjére tért vissza, hanem az anyja ölébe. A mező, ahol az anyja dolgozott. A hely, ahol a borjú az anyját követte. Meleg délutáni fény ez, amelyben a gyermek körülöttük sürgött. Később ez a fény tovább szárad majd. Az anya elmegy, a mező kiürül, a gyermek öregember lesz. Ugyanez a fény a magány színébe süllyed majd. De még nem. Még ott az anya a mezőn, és ő még belekapaszkodhat. Még.