A dél magánya

A nap a fej fölött áll.
Nincs árnyék,
nincs hová bújni.
A szél felforgatja a mezőt,
a csónak messze jár.
A ház alacsonyan lapul,
a fa feketén inog.
Egy ember
alattuk görnyed.
Annyi a fény,
hogy már semmi sem ér el hozzá.
A dél
a nap közepe,
és a magány legmagasabb helye.
Nincs már sötét, ahová visszahúzódhatna,
és nincs este, amelyet várhatna.

Minden világos,
és nincs mellette senki.
Ezért az az ember
a legvilágosabb órában
lesz a legmélyebben egyedül.

Minden életben
van ilyen dél.