Ieodo

A feketeség elnyelte a képet.
Ég és föld nélkül

kavarog az egész világ.
A fa gyökerestül inog,
a ló lehajtotta a fejét.
Mert nincs már csónak,
amelyet nézhetne.
A feketeség közepén
egy ház
lapul alacsonyan, és kitart.
Ez
a legsötétebb Ieodo.
Mielőtt az üres csónak visszatér,
mielőtt a varjú sír —
az éjszaka, amelyben a vihar
épp elviszi
azt az embert.

Azon az éjszakán is
várja valaki
egy szárazföldi szobában,
még semmit sem tudva.