Ieodo

A halász helyett, akit elvitt a tájfun, egy üres csónak tért vissza egyedül.
A csónak nem szólt semmit. A varjú sírt helyette.
A hideg tenger fölött egyetlen fekete sírás terjedt szét hosszan.
Álom és félelem között, élet és halál között — ott volt Ieodo.
A hullámok némán simogatták az ottmaradtak szomorúságát.
Az üres csónak emlékezett. Azokra, akik nem tértek vissza.
És Ieodo is emlékezett. A nevekre, amelyeket végül nem szólítottak.