A tenger a haenyeo könnye

A kék tenger
a fiatal napok tengere.
De a tenger, amely sokáig kitartott,
sárgára fakul.
Napon szárad,
szélben kopik,
magába fogadja az ember szomorúságát is,
és a tenger végül
ezzé a színné lesz.
Színné, amely hosszan fogadta a sírást,
és végül kiszáradt.
A tenger hullámzik,
a henjó búvárnő összehúzza a testét.
Nem külön vannak.
A vízben hullott könnyeket
senki sem látja.
A tenger vette fel
a fényüket helyettük.
A tenger
a búvárnő könnye.

Ez a tenger ma is
öleli a szigetet.