Látomás

A képet betölti
a hullámzó, száraz fény.
Mintha hullám volna,
mintha mező volna:
csupa sárgás erezet.
A közepén
egy ló és egy ember,
fekete tömbbé fonódva,
kapaszkodik egymásba.
Fölöttük száraz nap függ.

E fény alatt
ami sokáig várt,
elveszíti a mozgását.
Ember és ló
egymásnak dőlve merevedik meg.
Nem mennek el,
nem engednek el,
és végül egyetlen kőtömbbé lesznek.
Egy szív látomása ez,
amely kővé válva sem
adta fel a várakozást.

A várakozás
tovább maradt, mint a test.