Remény, akarat, béke és szeretet

A nap fenn van,
de a világ nem világos.
Balra két ember
egymásnak támaszkodva ül,
a ló némán őrzi őket.
Középen egy ember
két karját az ég felé emeli.
Nem az ujjongás mozdulata.
Annak a mozdulata, aki a sötét napokban sem
engedi el a reményt.
A varjú elszáll,
a szél nem áll meg.
De az ember
a végsőkig nem engedi le a karját.
A remény nem az,

hogy hiszünk a világos napban,
hanem hogy a sötét napon is
az ég felé emeljük a kezünket.

Az emberek és a ló azokat a kezeket nézik.
Az ő tekintetük
tartja őket felemelve.