Az utolsó mű

Csónakra szállt.
Ieodo felé megy.
Arra, ahonnan nincs visszatérés.
Amit egy életen át festett,
egyenként elvette.
Elvette a szelet,
elvette a hullámokat,
elvette még az aláírást is.
Mert aki a nevet odaírná,
már nem volt ott.
A helyen, ahonnan mindent elvett,

csak egyetlen lovat hagyott.
Halvány vonallal,
testtel, amely már-már szétoldódik,
a ló nem megy el.
Amíg gazdája Ieodo felé tart,
ő ezen a földön marad,
a száraz fűmező szélén,
és nézi a távolodó hátat.
De a ló
nem sír.
Akik sokáig jártak együtt,
messziről is tudják.
Hogy ez nem búcsú,
hanem előremenés az úton.
Lezárta a száműzetést,
letette még az áldást is,
és Ieodo felé megy.
Aláírás nélkül.
Csak egyetlen lovat
hagyva ezen a földön.