Elmélyülés

Nem nézi sem a tengert, sem a napot, sem a mellette álló lovat. Mélyen benne van a két keze közti világban. Legyen a világ bármilyen tágas, neki elég egy talpalatnyi föld a fa alatt. Senki sem szólítja, ezért maradhat ott egészen. A ló teszi a magáét, a csónak a magáét, a nap a magáét. Nem érnek egymáshoz, ezért nem zavarják egymást. A béke az a fény volt, amely az eltávolodás, a kiürítés és a visszahúzódás végén csendben leereszkedik egy talpalatnyi földre, ahol senki sincs. A nap már hanyatlik, de ő nem áll fel. Mintha a világ akár el is felejthetné.

Az elfeledett hely volt számára a legfényesebb.