Tengerparti falu

Balra ló, jobbra ökör.
A ló a szél állata,
az ökör a föld állata.
A ló felemeli a fejét, és a látóhatáron túlra néz,
az ökör lehajtja a fejét, és a lába alatti földet nézi.
Az egyik az elmenés élete,
a másik a maradás élete.
A ló a még el nem jött felé fordul,
az ökör a már megadott helyet őrzi.
De
csak elmenésből nem élhet a falu,
és csak maradásból sem folytatódik az élet.
Valakinek ki kell mennie a tengerre,
és valakinek őriznie kell a földet, ahová visszatérnek.
A ló a lehetőség felé megy,
az ökör a folytonosságot hordozza.
Egy nap kel fel kettejük fölött egyformán,
és egy kis csónak
arra megy, amerre a ló néz.
Az ökör lehajtott fejjel
őrzi a földet, ahová a csónak újra megérkezik.
Az élet
nem választás elmenés és maradás között.
Csak ha van, aki marad, lehet elmenni,
és csak ha van, aki őrzi a helyet, lehet visszatérni.