A tenger a haenyeo könnye

A széles tenger
a száraz fű színében emelkedett fel.
A tenger közepén
a fekete szikla kerekre vájva,
és a közepén
két ember gubbaszt egymással szemben.
Fejüket egymás vállába rejtik,
és kicsire húzódnak össze, mint egyetlen tömb.
Hideg a víz,
nagy a szél.
Csak egymás
testmelege az övék.
Kicsi sziget,
két kicsi ember.
De ezen a szűk helyen
az egész világ súlya kitapintható.
A szél nagy,
a tenger széles.
Az ember kicsi.
Ezért húzódnak közelebb egymáshoz.
Kitartani
nem a hatalmas világ legyőzése,
hanem egymásnak támaszkodni,
éppen annyira, hogy el ne essünk.

A tengert a henjó búvárnők könnyeinek nevezték.
Azért nem lesz ezekből a könnyekből tenger,
mert még van mellettük
egy váll, amelyre támaszkodhatnak.