A tenger a haenyeo könnye

Első pillantásra
csak egy sárgás kép.
Egy vonal: a látóhatár,
néhány fekete vonal.
De hosszan nézve más.
Középen
súlyosan a földre borul egy henjó búvárnő.
A teste
lassan válik láthatóvá.
Balra, messze,
kis csónak
függ ponttá válva a látóhatáron.
Gyors pillantás nem látja meg.
Csak a hosszú nézés látja meg,
mit hullatott a tenger.
A kifakult szín
nem üres.
El nem mondott szomorúság
itatta át.
Hosszan nézni annyi,
mint a kifakult színben
megtalálni a régi sírást.

Az emberrel is így van.
Gyorsan nézve elmegyünk mellette,
sokáig kell nézni,
hogy meglássuk benne a sírást.