Tengerparti falu

A tengerparton néhány zsúpfedeles ház ül alacsonyan. A kőfal körülöleli a házakat, a lombjukat vesztett fák a tenger felé nyújtják ágaikat. Messze egy kis csónak. Elhagyja a földet, és a vízen vezető utat járja. Ember nem látszik. De a házban ott a várakozás nyoma, a kőfalban a megőrzött idő, a fa száraz ágain pedig ott maradt a szél, amely számtalan búcsút kísért. A tengerparti falu nem a tenger mellé épített falu. Hely, ahonnan valaki elmegy, és ahol valaki marad, és őrzi a visszatérés helyét. Hely, ahol tenger és föld megosztja egymás életét.